Gyerekfotó: Sebők ikrek – Angyalok a Népkertben

GrafUr Családi- & Baba/gyerek fotók, Életkép Leave a Comment

Lassan, de biztosan, dolgozom le az elmaradásokat utómunkázások során (már kevesebb, mint 2000 fotó vár rám, hurrá!), így most már úgy döntöttem, a blogon is ledolgozok egyet: A Sebők Ikrekről, még május elején, az egri Érsekkertben (Népkert) készített fotókat.

Igazából azt nem értem, hogy eddig ezek a képek hogy tudtak kimaradni itt, a blogon, de most hogy észrevettem a hiányosságot pótlom is. Nehezen, de kiválogattam a kiemelkedően legjobb képeket az eddig valaha is készített legcukibb albumomból. Ritkán használom ezt a szót, ezért tessék komolyan venni! Ennyire cuki képeket gyerekekről még valószínűleg nem készítettem ezidáig, így mindenképpen mérföldkőnek nevezném ezt az albumot. Már csak azért is, mert a Sebők ikreket itt tudtam először szabad téren, parkban fotózni, és itt tudták bemutatni, hogy is száguldoznak immáron 11 hónaposan, járássegítővel.
Ami azt illeti, a válogatás során rájöttem, hogy eddig miért is maradhatott ki: a 91 fotóból álló albumból képtelenségnek éreztem a max 10 képes összeállítás kiválogatását. Na, hát ezen apró nehézség miatt várathatott magára idáig, és lett végül 14 kép.

Ezen fotók óta már mintegy 2 album is készült (amiből az egyik még utómunkára vár), hamarosan azok is jönnek. Addig jöjjön egy minden eddiginél cukibb gyerekfotó válogatás az Ikrekről:












Jegyesfotózás Győrben: Niki és Peti

GrafUr !Esküvő- & Jegyesfotók, Fekete-Fehér, Portré, Riport Leave a Comment

Elég rendesen pörög az idő, épp csak most csináltuk Niki és Peti jegyesfotózását (eSession) Győrben, és ezen a hétvégén már jön is az esküvő. Ja, hogy eltelt 3 hét?! El!

3 héttel ezelőtt pedig egy iszonyatosan jó hangulatú, élvezetes jegyesfotózást tartottunk Győr belvárosában Nikivel és Petivel, valamint pár üveg borral, és egy befigyelt pizzázással a Hajó étteremben (Westy pizzéria). Az ifjú pár azt gondolta magáról, hogy ők aztán nem fotogének, róluk aztán jó képet nem lehet készíteni, és hogy ez a feszültség és feszengés kicsit oldódjon, ezért kezdésnek egy üveg borral nyitottunk nálunk, amit négyesben (ők, én, és a párom, a fotóssegéd 🙂 ) megittunk. A hangulat gyorsan oldódott, rögtön a Széchenyi tér közepén lévő szökőkútnál már jó hangulatban próbáltunk fotózni a rengeteg, vízben pacsáló gyerek között, majd pedig ahogy elindultunk a városban, az előre kinézett helyeken már nyoma sem volt feszengésnek.

Egy idő után hazatértünk folyadékcserére, aminek keretében egy újabb üveg bor nyílt ki, és ekkor már poharakat is vittünk magunkkal, hogy tetten érhessünk egy naplementét, parton borozva. Sajnos ez az ötlet az éppen csak levonult rekordárvíz nyomán sárba fulladt, így jobb híján a Püspökdomb szélére kiülve boroztunk. A Duna és Rába partot bejárva aztán megéheztünk, és beültünk a Hajó étterembe pizzázni egyet, ahol persze továbbra is jegyesfotózás hangulatban készült még pár kép; ahogy az ezt követő éjszakai városi séta során is.

Na, de ilyen hosszas bevezető után érkezzenek a jegyesfotózás legjobb képei – sok dumához sok fotó jeligével:









 



Az összes (válogatott) fotó -150 db- ide klikkelve tekinthető meg!

Tamron tesztfotók egy baráti összejövetelen

GrafUr Életkép, Hobbi, Utazás & szórakozás, Technika & Iromány Leave a Comment

Az előző bejegyzésben beharangozott új objektívet (Tamron 17-50 f2.8) átvétele után pár órával már tudtam is tesztelni egy baráti sörözésen, Budapesten, az Akácfa sörözőben. Ideálisan gyenge és rossz fényviszonyok egy nagyfényerejű, nagylátószögű, stabilizátoros objektív teszteléséhez.

Nem mondanám kiemelkedően hűdejó fotóknak, viszont érdekesnek találtam őket annyira, hogy párat ide is kiválogassak, mint az előző bejegyzés folytatásaként, és a (teljes nevén:) Tamron 17-50 F/2.8 SP AF XR DiII VC objektív tesztfotóiként.

Tehát lássuk, mit tud a Tamron (Fényviszonyok: ISO1600, f2.8, 1/10 és 1/25 mp záridők):


 




Hellomi?! – A felszerelés legújabb tagjai

GrafUr Technika & Iromány Leave a Comment

Ezúttal egy kicsit dumálósabb, technikai poszttal jelentkezek, ahogy korábban is tettem már: a felszerelés új tagjainak köszöntése végett. Ettől a bejegyzéstől kezdve ugyanis már az új eszközökkel készült képek kerülnek terítékre, így nem várathatott tovább magára a bemutatás.

Első ízben egy új, erősebb, jobb, több irányba állítható, több funkcióval bíró vakura tettem szert egy Yongnuo YN-568 EX formájában. Régi vágy vált valóra ezzel az új vakuval, ugyanis régóta küzdöttem az eddigi Nissin Di466 adta lehetőségek szűkösségével …. vagyis pontosabban: már rég kinőttem szegény kis korábbi kedvencet.

Már pusztán az, hogy a vakut nem csak fel-le, hanem körbe, 270°-ban is lehet állítani, már megérte; az 58-as kulcsszámról (atomvillanás!), a lézeres fókuszsegédfényről, a gyors vakuszinkronról (1/4000 másodperces záridővel is elmuzsikál), a stroboszkóp funkcióról, a manuális zoomról, és a még milliónyi funkcióról nem is beszélve… Egyszerűen kellett már; és rögtön a próba idején is megdöbbentett, hogy mi mindent is tud. Hiába… ez mégiscsak FÉNYképezés, ahol egy ütős, fényt kibocsátó eszköz (meg esetleg ahhoz mindenféle formáló) többet ér, mint ahogy azt egyesek gondolnák! Ettől szép ez! 🙂

Na, de ha már az értékekről beszélek, akkor akárhogy is nézzük, csak van olyan, amikor nincs lehetőség tökéletesen bevilágítani a témát, vagy épp nem is akarjuk a sejtelmes, rendelkezésre álló fények miatt. Ilyenkor jól jön egy nagy fényerejű, esetleg kézremegés stabilizátoros optika, ami nem baj, ha jó fényviszonyok között gyönyörű rajzolattal is rendelkezik. Ha pedig mindez nagylátószög tartományban egy zoom objektívban egyesül, akkor már sejthető, hogy lecserélésre került a régi, sokat szolgált Sigma 17-70 F2.8-4-es objektívem.

Ezen bevezető után, a felszerelés legújabb tagja: Tamron 17-50 f2.8 (végig), kézremegés-stabilizátorral. Na, kérem ez is meghozta a hozzá fűzött kánaánt, mivel meglehetősen régóta elégedetlen voltam az én öreg sigmámmal, ami a kor előrehaladtával veszített rajzolatának tökéletességéből.. Vagy csak az én szemem vált kritikusabbá?! Ez is lehet; mindenesetre egyre elégedetlenebbül lapoztam a vele készített fotókat. Így már csak az volt a kérdéses, hogy mire is kellene lecserélni.

Hosszas keresgélés után botlottam bele ebbe a Tamron obiba, amikor már közel kétségbeesve keresgéltem a méregdrága professzionális, nagylátó obik között, megfelelőt nem találva. A canon 17-40 f4L engem egy kölcsön használat során nem nyűgözött le, sem átfogásra, sem fényerőre, árát tekintve pedig mégannyira sem (nyilván nem az én APS-C szenzorú, Canon EOS 40D-m volt a célcsoport), így próbáltam tovább keresgélni a kicsit olcsóbb lehetőségek között. Így került szóba a Canon 17-50 f2.8 objektíve is, aminek még használtan is (szerintem) indokolatlanul magas az ára. Legalábbis a teszteredményeket összevetve a végül rálelt Tamronnal, a jelentős árkülönbség nem hozott volna annyi plusz rajzolatot…

Így egy hirtelen ötlettől vezérelve utánanéztem ennek az objektívnek (becses nevén: Tamron SP AF 17-50mm, F/2.8 XR DiII VC), és kiderült, hogy új árában sem megfizethetetlen, ráadásul ott a kézremegés-stabilizátor is, és még 5 év garanciát is adnak rá, így hát naná, hogy ez lett a felszerelés legújabb tagja! 🙂 Immáron már több, mint egy hónapja, így a kis bemutatkozás után jöjjenek a vele/velük (is) készült, legújabb fotók!

//Már csak bírni kell a fenti képeken látható összeállítás kb 2,5 kilós súlyát egy egészestés lagzin keresztül – és még nincs rajta portrémarkolat!//