Az első, “Égen, földön, föld alatt” című fotókiállításomra írt bemutatkozásom:
Egyetemi hallgatóként nehéz megtalálni az egyensúlyt a hobbik és a kötelezettségek között. E miatt is hordok magammal mindig, mindenhova fényképezőgépet. Sose lehet tudni, hogy mikor mit látok meg, amit lencsevégre kaphatok, ezért akad képeim közt egyetemi bulifotótól veterán autó kiállításon készített fotókon és riportfotókon át egészen a természetfotóig minden. Szeretek kísérletezgetni új technikákkal, elképzelésekkel, és elkapni a helyzetek hangulatát.
Első fényképezőgépemet még nagypapámtól kaptam ’95 tájékán, de fotózással picit komolyabban csak az első saját digitális fényképezőgépem megszerzése után kezdtem el foglalkozni, 2003 környékén.
Ekkor kaptam első digitális fényképezőgépemet 17 évesen, a „Szabadfogású számítógép” egyik díjazottjaként. Akkor ezt egy pár rövid filmmel nyertem el, amiket szórakozás céllal vettem fel és vágtam össze. Azóta 7 év telt el, és most ismét egy mérföldkőhöz érkeztem a vizuális kultúra síkján, ezzel a kiállítással.
A köztes 7 év alatt foglalkoztam weblapok fejlesztésével (design és programozás egyaránt), videók készítésével (kari csapatfilmek rendezése, operatőrködése és vágása; középiskolában stúdiózás), és évek óta foglalkozok újságírással is a kari újságban, a Közhírben. Persze mindez az örök hobbim, a motorozás mellett van jelen az életemben, és teszi azt igazán változatossá és sokszínűvé. Remélem fotóimon ez most tisztán látszódik, ahogy az útkeresés is, amely jelenleg jellemez. Próbálom édesapámtól örökölt vizuális kifejező készségemet minél több területen kipróbálni, hogy talán majd megtaláljam azt, amiben a legjobb lehetek.
2009-ben végre lehetőségem volt megvenni első tükörreflexes fényképezőgépemet, egy használt Canon EOS 300D-t. Nem a mai csúcstechnika darabja, éppen csak egy belépő szintű fényképezőgép, amivel végre kipróbálhattam magam ebben a csodás világban is, és megmutathattam, hogy is látom én ezt a világot.
Fotózás terén leginkább a természet csodáit szeretem fotózni, legyen az egy giccses naplemente, vagy egy hóval borított táj. Újságírói tevékenységeim miatt gyakran készítek képeket is a helyszíneken, amiket szintén nagyon élvezek, hiszen igazi kihívás a sokkal komolyabb gépekkel rendelkező profi fotósok mellé beállni. (Az itt kiállított egyik koncertfotó is az én kis kompakt fényképezőgépemmel lett készítve, a hivatásos fotósok gyűrűjében)
Ugyanilyen kihívás az is, hogy részt veszek a MűTerem nevű egyetemi média körben, ahol alkalmak adtán mint fotós próbálom megörökíteni egy-egy nagyobb egyetemi rendezvény pillanatait. Az itt kiállított képek közül számos került be az egyetemi újság (Közhír) színes oldalaira, vagy éppen szolgálta az újság címlapját. Kihívásként tekintek minden ilyen lehetőséget, és próbálom kihozni a maximumot a technikából és a helyzetekből.
Legjobb fotóimat 2010. eleje óta egy külön blogon gyűjtögetem, miután kinőtte az egyébként 3 éve vezetett, eredetileg útinaplónak szánt blogomat. Írási szenvedélyemet itt élem ki leggyakrabban, ezért elengedhetetlen volt, hogy ez év elején legyen egy ugyanilyen nyílt terep a jobban sikerült képeim számára is.
Remélem elnyerik a Kedves Látogató tetszését fotóim, és bízom benne, hogy rövidesen újra találkozunk egy hasonló kiállítás keretében, ahol talán édesapám festményei mellett láthatja majd az én képeimet. Ahhoz, hogy az én “Égen, földön, föld alatt” fotóimat itt, másoknak is megmutathassam, nagy segítséget kaptam szüleimtől és Bimbó Zoltántól, valamint Demeter Páltól, a kiállítás megszervezésében, amit ezúton is köszönök nekik!
foto.grafur.hu , 2010.05.15. “GrafUr“, avagy Osváth-G. Péter
