Minden egyes fotózási alkalom (legyen az esküvő-, jegyes-, műtermi- vagy csak hobbifotózás) azon kívül, hogy jó gyakorlási és tapasztalatszerzési lehetőség, egy-egy irányt is kijelöl a továbbfejlődésre. Minden fotózás utáni hosszas utómunka során azon jár az eszem, hogyan lehetett volna az anyag még jobb, még tökéletesebb, még ütősebb, hatásosabb.
Erről írok ebben, a kevésbé képekkel teli, szöveges bejegyzésben; Ha érdekel olvass tovább!
Leginkább ezek a saját kreativitás és meglátás fejlesztéséről szólnak, de ugyanakkor az utómunkák során látom a technikai korlátokat is, amiket időről időre muszáj átlépni. Így jelentkezett egy jegyesfotózás után az igény egy fényerős, szép rajzolatú portré-teleobjektívre is, ami így nem is lehetett más, mint egy 70-200-as átfogású obi. Innen már csak a fényerő, rajzolat és a pénztárca volt a kérdés, és mivel a canon gyári termékekkel ténylegesen versenybe száll (sőt!) a tamron objektív parkja, így a Tamron 70-200 f2.8-ra esett a választás. Nagylátószögű tesója (17-50 f2.8) mellé kiváló társnak bizonyult.
Aztán a következő alkalomnál merült fel, hogy eléggé kellemetlen utólag észrevenni a becsukott szemeket egy csoportképen (túl kicsi felbontású kijelző), bosszankodni a rosszabb fényviszonyok között készített fotók zajosságán, vagy épp pont egy olyan fotót kiválasztani extranagy méretű nyomtatáshoz, aminek már nem elég nagy a vágás utáni felbontása… Tehát egy szóval: Felmerült az igény egy 7 évesnél fiatalabb technikára (Szerk: A 40D 2007-es technika), így elkezdtem vadászni az utódot a következő fotózásig.
Hogy valóban meglegyen a technikai ugrás, vagy új, vagy ma is még futó, de már használtan is hozzáférhető gépeken kezdtem el gondolkodni. A legújabb, kategóriájában (APS-C) jelenleg csúcstechnikát jelentő 70D-t ugyan jó akciókkal, és hitelkonstrukciókkal lehet megszerezni, de akár hogy is nézzük, a vége ugyan az: 300 ezer Forint, egy még mindig nem FullFrame-es gépért (igaz, újonnan). Ebből az elképzelésből kicsit visszavéve (felébredve?) jött képbe a Canon EOS 60D. 18 Megapixel, nagy felbontású kijelző -ami kiforgatható is-, nagyobb tónustartomány, nagyobb fényérzékenység, esőállóság, (fullHD) videó felvétel, stbstb., ezek szóltak mellette. Kezdődött az utánajárás, számolgatás… Számba kell venni, hogy ez már nem CF-kártyás, és más típusú akkumulátort is igényel, egyik sem kis tétel, ami a tartalékokat illeti.
Végül viszont egy szinte alkalmi vételként egy újnak mondható (2 hetes) darabot sikerült találnom, ráadásul a közelben, használt árfekvésben. Hát még jó, hogy jó! 🙂
Így történt, hogy az állományba lépett a legfiatalabb, és egyben szinte új 60D, ami ezáltal a NovaBruti nevet kapta a keresztségben. Mellette még KisBruti (350D) megmaradt a tartalékos állomány oszlopos tagjaként; NeoBruti (40D) pedig mától már új gazdáját boldogítja.
Azt hiszem ennyire még nem sajnáltam fényképezőgépet eladni… NeoBruti 2012. Augusztusában lett az állomány tagja, és idáig hűséges társként különleges élményeket éltünk meg együtt. (Elég csak addig visszalapozni itt, a blogban!) Na, de rövidesen érkeznek NovaBruti első alkotásai is!
