Elhagyatva… (Rottenbiller úti felüljáró)
Végre hosszas vajúdás, tenyér dörzsölés, és vacakolás után beruháztam egy fix, 50 mm-es (f1/1,8) kis objektívre, amely tulajdonképpen a létező lehető legolcsóbb objektív, amelyet újonnan be lehet szerezni. Mégis ez a 30 ezer forintnyi kiadás komoly fejtörést okozott, de oly’ régóta van ott a kívánságlistámon ez a nem is olyan nagy tétel, hogy végre elhatároztam magam.
Hazafelé jövet máris óriási örömet okozott: olyan, mintha Bruti +2 megapixelt kapott volna! Tudtam jól, hogy az eddig használt Sigma 18-200 és a Canon 18-55 nem túl részletgazdag (már csak azért sem, mert nem mai darabok), node ez a kis apróság eszméletlenül szép képeket produkál! Szinte mintha nem is az én 6 megapixeles vázam lenne még mindig. Igaz, mindezt igazán csak 1/4-es rekeszrétéktől produkálja, az 1/1,8-as képek nem az igaziak, de koncert és rendezvényfotózásra úgy érzem nagy segítség lesz az az 1,8-as blende érték… Összes többihez pedig lesz lehetőségem lerekeszelni a 180 grammnyi kis műanyag csöppséget, amivel Bruti már nem is igazán Bruti… Viccesen néz ki rajta a 18-200 után, ezért ilyenkor inkább “UnBruti” név illene rá (ezért aztán az 50-es obival készült képeket ilyen címkékkel is fogom ellátni majd a jövőben).
