Nemrég írtam, hogy mennyire veszélyes fotókat DVD-n tárolni, és milyen könnyen elveszhetnek azok az emlékek a nem megfelelő tárolás miatt. Nos, akkor a DVD kb 6-7 év alatt ment tönkre, a papír képeimnek viszont elég volt fél év is sajnos.. 🙁
Ma elővettem a kiállításom lebontása óta dobozban álló képeimet, amiket még az ekkor beszerzett keretekbe, és az anyumékkal, fáradságos munka során, fehér Dipa papírra illesztett képekkel (plusz nyomtatott címekkel) együtt raktam be a dobozokba. A dobozok egy ideig tengődtek, aztán elnyerték méltó helyüket a szoba egyik szekrényének aljában.
Most, gondoltam előveszem a képeket, hogy megmutathassam a fotós társaknak az új suliban (Alkalmazott Fotográfus OKJ :)), viszont amint a dobozokat elmozdítottam a helyükről, kibukkant egy csúnya penészfolt a falon… A penész ebben az évben ütötte fel nálam a fejét, és aggódva csomagoltam ki a képeket, amikor belegondoltam, hogy ha a falon volt, akkor akár ott is lehetnek.
A baj pedig bebizonyosodott: a képkeretek üveglapjai jobban lehűlhettek, mint a környezet, amikre jól lecsapódhatott némi pára (hiába voltak zárt dobozban), és elkezdődött a rettegett penészedés. Először csak furcsa kis foltokat vettem észre az elsőre elővett képeken, aztán amikor megpróbáltam szétszedni, és kivenni az előhívott papírfotót, nyilvánvalóvá vált: a penész a leggonoszabb helyen csapott le, mégpedig a fotó és az üveglap közé…
Foltok helyett csíkokban támadt, és csak finoman. Viszont ez épp elég a kép elrontásához, és ahhoz, hogy ne lehessen kivenni őket kár nélkül a keretből.. 🙁 Plusz még a paszpartúként szolgáló dipa lapok is meghullámosodtak, így most teljes a csőd…. 🙁 Erre azért nem számítottam.
Hogy lesz ebből így még egy kiállítás?! :-\
